Volt egy beszélgetésünk blogosszal és BL-lel arról, hogy amiket Nyakóék mondtak, azok tulajdonképpen a politikai kommunikáció tankönyvből vett közhelyek, és hogy az általuk felsorolt - sok esetben aljas, alattomos, becstelen - technikákat az összes párt alkalmazza, csak azok nem buktak úgy le mint Nyakóék, tehát mindez a politikai valóság mindennapjainak része, és mint ilyen egyáltalán nem olyan súlyos, mint ahogy azt most a magyarországi ellenzék megpróbálja túllihegni.
Analógia
Egy bűnügyi szakértő könyvet ír a különböző gyilkolási technikákról. Felsorolja, hogy van késsel elkövetett gyilkosság, mérgezés, aksztás, megfojtás, stb., stb. Szakértői lajstrombavétele után pedig könyvében leírja: én a megfojtás technikáját alkalmazva tettem el láb alól a szomszédomat. Talán még bízhatunk abban, hogy a szerzőt gyilkosság címén legalábbis perbe fogják, és nem fogják mint profi szakértőt dicsőíteni… Mert attól, hogy a gyilkosság a valóság része, ez nem jelenti azt, hogy a társadalomnak nem kell ellene küzdenie. És azzal sem jó védekezni, hogy mivel úgyis számtalan gyilkos szaladgál szabadon, akikre nem sikerült rábizonyítani tettüket, hát akkor azokat se csukjuk le, akik bevallották bűnüket.
A démonizálás a politikai kommunikáció becstelen eszköze: aki bevallja, vagy akiről kiderül, hogy ezt az eszközt alkalmazza, el kell távolítani abból a szervezetből, amelyben áldatlan tevékenységét kifejtette. Jöjjön helyébe olyan, aki nem becstelen, vagy akiről még nem derült ki, hogy becstelen. Egy egészséges társadalomban talán ez minimális elvárás.
Egyes számú végszó: ami történt, az felháborító, sőt, továbbmegyek, aggályos.
Kettes számú végszó: Magyarországot bizonyítottan gazemberek vezetik.